A Szabadító karjaiban

A Vízöntő havához tartozó belső archetípus a mesékben szereplő Vándor, aki új utakra visz téged. Tulajdonképpen Kalandornak is tekintheted, hiszen ő visz az új kalandok felé, ahol önmagad új oldalát tapasztalhatod meg. Ezek persze nem magától kerülnek a felszínre, hanem olyan életesemények hozzák felszínre őket, amelyeknél a megszokottól eltérő válaszokra lesz szükséged. Mondhatnám, hogy elindulsz az ismeretlenbe, felfegyverkezve a semmivel.

Félned azért mégsem kell, mert a Kalandor csak akkor hív elő a biztonsági zónádból, ha lelked hívását hallja.

A lelked már tudja, ha nem hasznos valami számodra, ha túl megszokott, unalmas vagy uram bocsá', elege van az adott helyzetből. A lelked pedig ilyenkor ott őrzi minden új tapasztalásra a már kész megoldásokat, és a Kalandor csak segít mindezeket meglátnod önmagadban.
Ha félsz tőle, akkor nehezebb út vár rád, mert akkor is előre visz, csak a félelem nem engedi észrevenni válaszokat önmagadban.  

Kérdései:

  •  Hol érzed egysíkúnak az életedet?
  •  Mitől félsz a legjobban?
  •  Milyen területen érzed magad korlátozva?
  •  Mely gondolatok tartanak fogva?

A gondolatokra külön is érdemes figyelmet szentelned. Néha csak a fejedben vannak jelen a korlátok, és ezek épp egy hitrendszerként tartanak rabságban.
Ilyenek például:

  •  Nem érdemlem meg azt, amire vágyom.
  •  Már annyiszor sikerült, de a vége úgyis kudarc.
  •  Jobb, ha nem vagyok szerelemes, mert annak úgyis csalódás a vége.
  •  Más vagyok mint a többiek.
  •  A szeretet sebezhetővé tesz. stb,

Gondold csak végig, hogy amikor egy ilyen gondolatot elhiszel:

  •  az milyen érzés számodra?
  •  hogyan bánsz ilyenkor magaddal?
  •  hogyan bánsz másokkal?
  •  mi lenne, ha ez a gondolat nem létezne, hogyan változnak akkor az önmagadhoz és a másokhoz való viszonyod?

Mit gondolsz, érdemes ezeket a korlátokat átlépned?

Ha igen, akkor hagyd, hogy a benned lévő Kalandor kiszabadítson belőle!